Nagy boldogság, hogy ez a kicsi lélek hozzám és gyümipapához akart jönni, igy mi lehetünk a szülei..., és én az anyucikája, aki a mindennapjaiban próbálom terelgetni, segiteni, hogy növekedhessen, fejlődhessen, élhessen, és ... igyekszem, hogy bearanyozzam a napjait, mint ahogyan Csanádka hoz fényt, örömöt, boldogságot nekem.
Nagyon vártuk már az ÖT gyertyát a TORDÁDRA :)
2010-11-11 23:01:00 Timi:
Boldog születésnapot a jóképű fiatalembernek:-) Remélem lesz beszámoló is!
2010-11-11 21:52:34 Adriboci:
ISTEN ÉLTESSE A NAGYFIÚT!!!
2010-11-11 09:20:55 Pillanyu:
Csanádkának nagyon Boldog Szülinapot Kívánunk!
Millió puszi!
Pilla és Családja
2010-05-29 12:29:17 manó-anyuci:
Köszönöm! Végre! De jó! De jó!
:) :) Puszi Neked is.
2010-05-29 12:27:49 manó-anyuci:
Timi! Nahát! Még emlékeztek ránk? Nagyon örülök, hogy eszetekbe jutottunk!!! :) És Csanádka nevében köszönöm a köszöntést! Puszi Nektek is! Sok-sok-sok!
Járok ám felétek is olykor, és látom Bánk hogyan növekszik és változik!
Még1x sok puszi, jó nyarat kivánunk Csanád nagyfiúúúval együtt!
2010-05-29 08:34:06 knemarta: mrt.blog.nlcafe.hu
- itt megtalálsz, bár mostanság inkább 'verselek'.
Szép napot!
2010-02-19 12:04:13 Pillanyu:
Manó anyucinak Boldog Névnapot Kívánunk!
Pilla és Családja
2010-02-07 21:24:53 kovács anikó:
sziasztok! Már azt hittem nálatok nem is esett hó! Látom, tévedtem. Puszillak benneteket, Gyümikének pedig még további nagy-nagy gubicsokat, és még sok sok havat. :)
2009-12-25 22:49:05 Anyuka:
Meghatódtam, és szemem tágra nyitva tartottam, hogy mekkorát nőtt Csanád.
Olyan szépség!
Kérlek ne maradj(atok) távol !
Nagy szeretettel ölellek benneteket. Anyuka
2009-12-24 19:43:53 Adriboci:
Békés, boldog Karácsonyt Nektek, hisz abban biztos vagyok hogy a szeretet ott van Veletek ahogy az év minden napján :)
2009-12-22 09:55:21 Anyuka:
Kedves Csanád! és anyukája! Nagyon hiányolunk! Várunk, hátha benézel 1-1 fényképpel olykor! Gondolj kicsit azokra is, akik régóta figyelemmel kísértek, és szerettek, még ha csendesen is tették mindezt.
Anyuka
2009-08-29 08:05:55 Manó-anyuci:
Pilla és Laura! Nagyon KÖSZÖNÖM!
2009-08-27 06:57:40 Pillanyu:
Manó-anyuci!
Boldog Szülinapot Kívánunk!
Pilla és Laura
Régen is és mostanában is sokat énekelgettem neked ezt az éneket. Kicsi-gyerekként, mikor még nagymamámmal jártam tempomba sokat hallottam és nagyon szerettem ennek az éneknek a dallamát. Valami megmagyarázhatatlan vonzalom amit érzek ezzel kapcsolatban, és amikor megszülettél, és mikor ringattalak.... sokat, sokat énekelgettem, dúdolásztam neked ezt. Mai napig is, ha valami bánat ér, betegség gyengit el, majdnem az elsők között van ez a dallam amit énekelek neked. hallkan dudorászva... Már jól ismered, tudod, hogy ilyenkor összebújunk, és szeretjük egymást. Örömmel teszem a blogba ezt a szép éneket neked emlékül, mely karácsony ünnepéhez kötődik leginkább, ám nekünk már másként is sokat-sokat jelent.
Áldott ünnepeket Neked kisfiam, és minden kedves ismerősömnek, ismerősünknek.
Két napja recepteket nézegetünk, olvasunk, és vásároljuk a hozzávalókat.
Kedvenc elfoglaltságod közé tartozik, hogy a recipés könyvek egyikét kinyitod, ahogyan tőlem láttad, és a sorokon az ujjácskádat lassan húzva olvasod a remekműveket.
Természetesen mindenféle jön sorba, ahogy és amire emlékszel. Mondogatod a hozzávalókat, hogy mit kell velük csinálni, keverni, gyúrni, sütni, főzni, stb. A kedvenced azért az elemek felsorolása. Pl. a palacsintát már fejből remekül tudod, ugyanis azt együtt szoktuk késziteni, azaz te kevered mindig össze. A tejbegrizt is tudod, sőt a bundáskenyeret-reszelt sajttal is. Nagyon aranyos, ahogy mindent végig motyogsz: elemek, elkészités, tátalás.
Természetesen van még mit gyakorolni, de rendkivül mulatságos dolgok alakulnak abból, hogy még kicsike vagy, és nem emlékezhetsz minden el-felolvasott elemre / tételre pontosan.
Hogy mire is gondolhatok? Például ennek okán mondtad a következő két dolgot ma délután:
3 deciliter liszt
és
1 csipet élesitő.
Ott, és akkor ezek egymás után kevéskével nagyon nagyot ütöttek...,mondhatni kapkodtam a levegőt a nevetéstől ám rendesen. :)
Sajnos azt, hogy Csanádka az oviban a péntek délelőtti udvari játék alkalmával a mókuskerékkel játszva, azt szerelgetve, vizsgálgatva nem volt elég óvatos, és Armand túl gyorsan pattant fel a kerékre, miközben baba még vizsgálta a szerkezetet.
Sajnos az újjacskája egy olyan helyen volt, ami működés közben nem jó, ha ott van.
Negyed 12-kor szólt a telefon, hogy menjek, mert baj van, azaz azt mondják baj lehet.
Rohantam..., és aztán megnyugtatva Csanádkát elindultunk az ambulanciára, ahol ellátták a sebét, doktorbácsi megvizsgálta, majd bekötötték a sebét, és továbbküldtek a röntgenre. Pár perc, izgalom, és a felvétel már készen is volt. Az ápoló kijött, hogy készen van a felvétel, mehetünk vissza. Elfordulva, és halkan megkérdeztem, hogy ?????.... mire ő bólintott, és jelezte, sajnos eltört!
Belém állt a frász!!! és rendesen kezdtem remegni Babócka helyett, aki egyenlőre annak örült, hogy a röntgen nem fájt, már kinn is vagyunk, a felvétel is jó lett és már mehetünk is.
Aztán lent a felvételes dokibá behivta babát, akinek megmutatta a felvételt, ahol a két kezecskéje egymás mellett volt látható. Kinagyitotta, majd megkérdezte, na.... nagyfiú!!! látsz valami eltérést az ujjaidnál?!? Mire Csanádka egyértelműen látva a különbséget (sajnos jól látható volt) rámutatott a jobb mutatóújjára, ahol valóban a probléma volt.
Eltört a második jobb mutatóújj újjperce. Szerncse a szerencsétlenségben, hogy hosszirányban, ami miatt hála nem kellett semmit tenni azon kivül, hogy begipszelték.
Ami aggasztó, az a hámsérülés nagysága, amit sajni a hétfői kontroll alkalmával nem tudom hogyan fognak kezelni. Nagyon tartok attól, hogy le akarják szedni, ami nem lesz fájdalommentes.
Leszámitva az izgalmakat, a helyzet elviselhető.
A pénteket túléltük, a péntek esti alvást is. Sőt annyira el volt fáradva baba, hogy nagyon jónak mondható éjszakánk volt.
A hétvége is jól telt. Baba rengeteget szerelt. Szerintem amig nem volt baj a kezével, addig nem is csavarhúzózott ennyit, mint most.
Szóval jól voltunk, csak az elkövetkező hétről nincs még csak lövésem se, hogy hogyan is oldjam meg!? Betegállomány, szabadság? fogalmam sincs.
Egyedül azt tudom, hogy hétfőn reggel mennem kell 9-10 között a sebészetre kontrollra.
Egy kép az én gipszes fiacskámról... fürdés közben készült, és a huncutság hála a szemében most is ott van...
Munkahelyem által, immáron harmadszorra megtartott , és azon aktivan közreműködő Csanádkánk, ahogyan jön-megy a tükörterem székecskéi között, és már nagyon várva a télapót.
A !!!! gumicsizmát volt hajlandó fényesre takaritani, és kitenni az ablakba.
Indok: abba fér el a legtöbb ajándék!! :-) (Zsombor csoport-társa ajéndéka is ide érkezett a csomag és a kis összerakó füzetecske, ezért látható kép azonos dolog az ablakban.)
Az itthoni szülinapozás előtt természetesen az oviban is volt kis örömködés. Ime:
Az ajándékok közül a legkedvesebb..., amit már nagyon várt Csanádka. Igen a biciklit! Ime a legelső próbálkozás, még 11.-én.
Aztán voltak vendégeink is... A legelső próbálkozások... nem sokkal az átadott ajándékok után...
ÉÉÉÉÉS a szülinap másnapján!!! Már tudott is biciklizni! Igaz mindehez kellett apuci 2x30-40 perces, biciklid melletti futása is.
A szülinap után két nappal: már nagyon biztosan indulsz, és állsz meg, természetesen használva a kéziféket. Kanyarodni is szépen kanyarodtál már ekkor egyik utcából a másikba. Aztán hazaérkezés előtt kicsivel vette a bátorságot, és megfogadva a javaslatomat, miszerint kanyarodás előtt ajánlott lelassitani..., igy még ezen a napon sikerült a teljes megfordulás is. Telefonon sikerült felvenni, tehát megörökitődött, sajni ide feltenni azonban nem sikerült.
Csanádka 5. születésnapja 2011. 11. 11. volt. Nagyon vártad, nagyon készültél rá, azaz vártad, hogy milyen meglepetések várnak majd ezen a napon. A tortádat előre Te választottad ki. Jómagam mást választottam volna, ám Te ragaszkodtál e tortához, és a labdához a tetején, valamint Te kérted a sok apróságot, ill. a szines gyertyákat a tortádra. Én persze teljesen mást gondoltam neked erre a napra, viszont elfogadtam, hogy Te igy szeretnéd, és PONT. Apuci is megérkezett időben, és mindent el tudtunk intézni. Nagyon vártad pénteken az oviból, hogy délben hazahozzon apuci, és végre kezdetét vegye az ovis szülinapi felköszöntés után az itthoni szülinapis köszöntés, és a további előkészület, várva a délutáni vendégeket.
Apucival átadtuk Neked az ajándékaidat, majd volt amit azonnal ki kellett próbálni (erről majd később), ill. a tortádra is sor került igencsak gyorsan.
A teljesség igénye nélkül most..., néhány pill. -életkép, ill. majd még kicsit később a többiről is beszámolok... :)
A lényeg az, hogy nagyon jól sikerült minden amivel készültünk, minden amit kaptál nagy örömöt jelentett, ill. a vendégek is nagyon jól érezték magukat velünk együtt.
... ma, azaz 2011. október 28-án megtörtént.
Hónapok óta terveztem, hol igy, hol úgy nem akart a dolog összejönni, de végre a megadott, előre leegyeztetett időpontba, ma négyre kellett
mennünk. Szerencsénk volt...
és mondhatni aránylag ügyesen túl is éltük...
Ügyes, nagyfiúcska voltál, és ami nagyon jó volt, hogy egyszer sem
jutott eszedbe, hogy megharapd a dokinéni kezét, azaz nem jutott eszedbe
úgy védekezni, hogy bezárd a szád, avagy bármiféle kapálózó mozdulatot csinálj. Kicsi drágám fogtad a karfát az egyik kezeddel, a másikkal pedig az én kezem fogtad, és pedig a tiédet, és bármennyire is féltél... tátottad a
kicsi szádat ügyesen...
Kifúrta a doktornéni és gyurmát tett bele, majd párszor radirozott is róla, mert több lett a gyurma, mint amekkora a lyuk volt. A végén már semmiféle gond nem volt, amikor csiszolt még a magasságából. Persze amikor a dokinéni ki-ki vette a szerszámait kezeit a szádból az általad fontos közölni valóidat pesze nem tartottad vissza..., sőt mindent kommentáltál..., és leginkább a doktornéni gumikesztyűje illata volt ami nem tetszett....
puszi neked... érte
Anyuci nagyon büszke volt rád!
Persze az izgalomtól eszembe sem jutott fotót késziteni itt, de ez a legkevesebb, pedig most olyan jó lenne magad látni, hogy milyen ügyes legényke voltál.
Nagyot mosolyogtam, mikor reggel az oviba érve megláttam Zsombort az öltözködés alatt..., mert én már tudtam, ha Csanádka is leveti a kabátját, nagy mosoly lesz, ugyanis.... ma igy mentek oviba a fiúk.
Már tegnap mondtam Eszternek, hogy ha nincs mára programja Zsombornak, akkor lehozom. Igy is lett!
A fiúk jók voltak, szépen eljátszottak, vacsiztak, majd felköltöztek Csanádka ágyára, és onnan kiabálva hivogattak....
.....szóval a képek... az ikrekről, és a kihagyhatatlan közös vacsoráról :)
... a népszámlálásnak..., melyben anyuci is, mint kérdezőbiztos vett részt.
Nagyon nehéz időszakon vagyok, vagyunk túl..., bár lehet ezt nehézségként csak én éltem meg, Te drága nem, sőt, mondhatni még élvezted is :-)
Miközben rengeteg teendő volt ezzel minden délutánon, illetve minden
hétvégén..., közben még rendesen le is betegedtem, csakhogy ne legyen
egyszerű ezt a melót sem befejezni.
Rád a hét első két napján én vigyáztam, miközben jöttél velem, és népszámláltunk...
szerdán Pali-bátyja, csütörtökön mindig valaki más, minden pénteken Eszti
néni ment érted, majd a hétvégéken, azaz szombaton mindig Pali
bátyjához vittelek, két vasárnap pedig Eszti néniéknél voltál.
Szóval hála nekik nagyon, hogy ennyire tudtak segiteni..., hogy anyuci kicsike +-t kereshessen... mindvégig, még a majdnem teljesen hangtalan időszakomban is... ahogy
irtam is lebetegedtem és már szinte hangom sem volt..., sőt két adag különböző, egymást követő antibióval kikúrálva magam, persze munka, és népszámlálás mellett..... azt hajtott, az
tartotta bennem a lelket, hogy talán... ebből a pénzből lesz alkalmam a
konyhába megrendelni a már hosszú ideje tervezett asztalt és székeket. Remélem mielőbb sikerül majd. :)
Egy viszont biztos. Ez tanulságos munka volt. A tanulság az, hogy ilyen áron többé már nem szeretném a tervem elérni, továbbá azt is jó volt látni, hogy ilyen feszitett tempóban is volt segitségem. És ami ettől is fontosabb, hogy nem csak úgy... kényszerből segitettek, hanem őszintén akartak segitségemre lenni, sokszor ők szóltak rám, hogy vigyem babát, ha hétköznapi délutánonként mennék....
Szóval!!!!!!!!!! Millió puszi Palkónak... és Eszti néniéknek.
Nagy nap a mai!
Ugyanis...
Csanádka ma vacsoránál ül az asztalnál..., és falatozik...
egyszer csak megszólal, félsanda mosolygós-bazsalygós mosolyával... és a következőt mondja:
- anyuci! képzeld! van szerelmem az oviban!
- :-) komolyan?
- igen.
- hogy hívják?
- Bogi
- és mit jelent az, hogy szerelmed van? mire kell gondoljak?
- arra, hogy adtam neki egy puszit!
- és hová adtál neki puszit? - (nem szólt egy szót sem, csak mutatott a mutató újjával az orra hegyére!)
- és még tovább kérdeztem: és miért tetszik neked Bogi?
- mert mindig szép ruhában jön oviban, és..... mert szeretünk együtt játszani!
Majd folytatta a vacsiját, és közben még odasúgta, hogy ....
- anyucika! de ez titok! olyan titok, amit itthon lehet tudni, de az oviban az ovónéniknek ne mond el!
- JÓÓÓ !!! (mondtam befejezésül!) legyen a mi titkunk! :)
A népszámlálás alatt Zsomboréknál nagyon sokat voltál, igazán nagy segitség volt Eszti néni, no és Lajos "papa" is, amiért nagyon hálás vagyok. Mivel a teljes hónap befejezése előtt már végeztem, igy igyekeztem visszaadni segitségüket azzal, hogy én is elhoztam Zsombort hozzánk néhányszor. Ez az egyik ilyen délután, amikor a fiúk a játék után épp vacsiztak. No és persze látható módon nagyon vidámak voltak, és élvezték, hogy Villámos alátéten, fini vacsorát, majd villámos joghurtot, villámos pohárból teát tüntettek el pillanatok alatt. :-)
Azon túl, hogy megszámláltattattunk, mint Magyarországon élő személyek Te is és én Csanádkám, azon túl anyuci egy nagyon rossz pillanatábáa, nem láttam tisztán, hogy nem szabad ennyi munkát bevállalni, hiszen egyedül vagyok feliratkozott, hogy részt kíván venni, mint számlálóbiztos e népszámlálás lebonyolításában. Ennek okán szeptember utolsó hetétől beindult a verkli a levelek kihordásával, illetve október 1-től, szombattól beindult a népszámlálás konkrétan. Ez azt jelenti, hogy immáron túl vagyok egy hét postázási munkán, és egy hét népszámlálási munkán, ami alatt, mint a citrom kifacsartam magam, és szó szerint a szám széle is savanyú... :( hiszen - reggel 5.10-kor csörög az óra, és készülök, készítelek, majd költelek 6.15-kor meleg kakaóval... ébredezel félig, miközben simizlek..., aztán... - beindul a reggeli menet... oviba, munkába érkezés, - indul az első műszakom, délelőtt a benti hajtás... nem kímél most sem... - majdnem minden délután külön vagyunk... - ha nem, akkor is népszámlálok, és jössz velem, azaz - indul a második műszak, azaz a népszámlálás.... - mindkét hétvégi napon teljes napon (immáron 4 nap) Pali bátyjánál, illetve Zsomboréknál voltál. - este nem érek haza korábban, mint fél nyolc, és ekkor kezdünk enni... - fürdésed is eltolódott, fél kilenckor jutunk a kádba, ill. zuhany alá, - lefekvés 9-kor - és ...... anyucinak ekkor indul a harmadik műszak, ami vegyes tartalommal, de tuttira eltart éjfélig, olykor hajnali egyig....., mert otthon is kell mindig tenni..., vasalni, rendet rakni, mosogatni, elpakolni, fürdőszoba, aztán indul a lekérdezett és beírt lapok ellenőrzése, olykor javítása, aztán erőtlenül bár, de... fürdőkád.... és beesem az ágyba.... amikor odaérek...., majd
5.10-kor csörög az óra, és kezdődik minden elölről ...... És mindez igy fog folytatódni egészen október végéig.
Már csak abban reménykedem, hogy nem leszek, nem leszel beteg, és minden egyéb jól fog menni.
Megcsináltattuk szeretteink sirját még a nyáron, és október 5.-én helyi szokás szerint felszenteltettük ismét a nyughelyet. Katolikus és református pap és lelkésznő voltak jelen, és végezték el a szertartást. Hála a szűk családtagokon kivül még ismerőseink, és néhány közeli rokon is jelen tudott lenni.
Ismét jót mulattunk..., és immáron 1 év eltelte után az egész pályán csak egy sor maradt ki, az elmúlt évi kezdő léptek már a múlté. Nagyon élvezted, volt sor, ahol többször is végigmentél nagy örömünkre. Az idő is rendkivül szép volt, no és a bobozást sem hagytuk ki szokás szerint. Hihetetlenül élvezed, és teljesen végig kacagod az egészet még mindig.
Valóban nagyon rohannak a napjaink és én csak kapkodom a fejem, és megpróbálok legalább fényképben szösszeneteket megörökíteni az elmúlt jó pár hétről, hónapról.
Augusztus 20. - és a mindig érdeklődésre számot tartó kishajó-modell-kiállítás. Már, mint ismerős mozog az ismerős arcok között, és keresi a korábban már "vezetett" kis hajókat.
Elfáradva a hajóirányításban, elmentünk fagyizni ebben a remek időben.
Még anno...: egész nyáron Te ismét oviba jártál. Hol a saját oviba, ahol összevont csoport volt, hol pedig az ügyeletes, és már jól ismert Nemzetőr úti oviba, ahová szintén szerettél menni. A fogasok telítettségéből látható, hogy nem volt tömeg, pontosabban 12 gyermek járt veled együtt ebben az időszakban. Nekem nagy könnyebbség, hogy van ilyen lehetőség, ugyanis nekem nincs más megoldás, és hála neked sem volt soha gondod azzal, ha oviba kellett menned. :))))
Sanda kópé :-) nézés ((te így hívod, ha így nézel))
Dinó kiállitáson is jártunk. És egy dínós filmet is megnéztünk. MIndkettő nagyon érdekes volt. Egészen más érzést váltottak ki benned így a dínók, és fura volt azokat mozogni is látni. Ami viszont nagyon érdekes volt, hogy Te az itt lévő dínók több, mint a felének tudtad a pontos nevüket. (Onnan tudtam lemérni, hogy kis táblán ugye olvashatóak voltak a nevük.)
Kata férjével Bandival, az első nagy élményes "vad-motorozás" .
Annyit hozzá kell fűzzek a fotókon jól látható arckifejezésedhez, hogy korábban Bandi a motorja csomagtartóján ülve, a motort nem indítva, UGYANIS TE NEM ENGEDTED!!! tolta a motort a lábával folyamatosan. Volt, hogy alkalmanként ez akár 1,5 óráig is eltartott. Az egyik ilyen alkalom után "remek" izomláza lett, és aztán megbeszéltétek, hogy legközelebb már nem tologatni fog, hanem beindítjátok.
Íme ez volt az első alkalom, amit annyira, de annyira élveztél, hogy.... mi mindannyian ámultunk, mert majd fél órán át tele szájjal kacarásztál, magyaráztál, nevettél, sikongattál nagy örömödben... :))))))))))
Kata barátnőmmel aznap még bicikliztetek is (no és persze én is kipróbáltam ezt a klassz kis elektromos biciklit) ... a rollerezésről viszont nem készült kép.
Bandival motorozás 2.
Itt, mármint rutinos "öreg róka" pattantál fel a motorra és indltatok el....
..... és kötöttetek ki az erdőben. Bandi nagyon meglepett, ugyanis váratlanul elvitt téged igen messzire, aminek Te szintén felettébb örültél.
Egyik délután ebben az augusztusi nagy hőségben Szilvásra is kigurultunk ismét, hogy a fák alatt hűsölve, sétálva, pihenve töltsünk el egy kellemes délutánt. Vonatoztunk egyet, aztán a Csobogóban vacsizni is maradtunk. :-) és hazafelé még a GUBICSOKAT is volt időnk, alkalmunk alaposan szemügyre venni. :-) :)
Szilvási délutáni húsölési kiruccanás a nagy hőségben, amit vacsival zártunk és végre volt idő a "gubicsokat" is alaposan megnézni és lencsevégre kapni.
Egyik este, miközben néztem az X-faktort még kérted, hogy belekuporodhass az ölembe, és ringassalak a billegős székünkben.
ÍME!!! ez lett az eredménye :) Elaludtál az ölemben ... kis meleg szuszogóm :)
Te készítetted rólam szülinapom után napok egyikén ezt a képet, mert azt mondtad, hogy: :-) anyuci küldjünk apucinak egy csinis fényképet.
Kinn talán 38-39 fok, benn legalább 10-12 fokkal hidegebb..., igy nem terveztem semmi programot napközbenre...
Késő délután elhivtál vacsizni (ahová kicsit később ismerőseink is érkeztek), és kaptam Tőled nagyon szép virágot is..., és rengeteget mondtad nekem ma váratlanul hol itt, hol ott egész nap, hogy boldog születésnapot anyuci,mint aki tudja......., hogy milyen nagyon boldoggá teszel, tettél ezzel, majd mindig puszival zártad.
Késő este értünk csak haza...
Köszönöm.
És elfáradva, hazaérkezés után, ahogy mindig, kettecskén...
Az első anyukám nélkül töltött születésnapom...
..................... hiányzott, nagyon hiányzott, hogy felköszöntsön...
...................... no és más is ..................
Elképesztően nagy fordulat állt be az utolsó két hét időjárásában.
Nem mondom, hogy nem vártunk némi enyhülést a nagy hőség idején, de azért ilyen fordulatot nem reméltem/reméltünk.
Az elmúlt hetek mondhatni szobafogságra ítéltettek, és a hétvégék kínkeservesen teltek, ugyanis esett, zuhogott, szakadt....
Olykor olyan fekete-gomolygó felhők keveredtek fölénk, hogy azt gondoltam ebből aztán olyan jégeső lesz... (HÁLA.... nem), szinte minden délután az oviból elindulásakor gondolta meg magát az időjárás aznap mondjuk hatodszorra, hogy mármost kiadja magából a maradékot, had frissüljenek fel, akik eddig az irodák négy fala között töltötték idejüket. Ebből fakadóan gyakran megáztunk, mert esernyő ide vagy oda... az eső olyan szeles idővel párosult, hogy volt inkább már fel sem húztuk azt, csak futottunk az autóig.... aztán volt, hogy a kapunkban az autóban ülve vártunk 15-20 percet, hogy csendesedjen a szakadó eső....
Szóval amennyire vártuk az enyhülést, most már legalább olyannyira elegünk van az állandó esőtől.... Jöjjön már változás, mert a még hátralévő kis nyári időszakot szeretnénk még kihasználni, és kellemesen eltölteni, programokon részt venni.
Elkészültem, már indultunk volna, amikor erre értem be :) Csanádka hallgatta a jó zenét, majd táncraperdült, aztán pedig indultunk ismét a "dolgunkra".
Egy jó hir volt ma reggel, hogy az éjjeli heves eső miatt legalább kellemes volt a reggel, hiszen pár fokot azért hűlt a levegő. Már nagyon vártuk.
Napok óta kánikula van. Hihetetlen hőséggel és gyakori hőségriadókkal,
több napon át az ország különböző részein 100 éve tartó meleg rekordok
megdöntésével fűszerezve.
És persze mindeközben anyuci dolgozik, és Csanádka pedig a dolgozó szülő
sanyarú sorsa okán oviba jár. Persze szeretsz oda járni... ... ...
No de erről elég is ennyi... ...
a meleget próbáltuk igy, úgy átvészelni...
Ózdi strandon, szobában, és hétvégén, ill. olykor még hétközben is a már
jól bevált, hires táblási zöld strandon. méretileg már nem a
legjobb..., de a hőséget átvészelni, hűsölni és hogy ne kelljen strandra
menni... még megteszi, hiszen a lényeg a pancsi, a hűsölés, és ennek maximálisan eleget is tesz...
Ime az átvészelés pillanatai...
1x csak magadtól megtörted a MUMUS-t magadtól. Csak néztem, de Te boldogan locsoltad le magad teljes gázzal... :) Ennyit a nagy nagy mumusról... :) Ezennel kipipálva. :)
Olykor pillanatokra megállva, és azalatt megszáradva, de .... aztán minden kezdődött előről, mert nem is élet az élet már neked fejlocsolás nélkül. Volt hogy egymás után nagyon gyorsan nyolcszor locsoltad le magad... miközben nekem hangosan kellett számolnom. Szeretted volna folytatni a kilenccel is, de itt már én állitottalak le... :) hiába... ha egyszer beindulsz... akkor nagyon beindulsz.
Ma befűtöttem.... :( Júliusban!!! Hát?!?! Szép nyarunk van.
És konkrétan megszámoltam, hogy 14-szer eredt, és állt el az eső. Aztán napsütés, felszáradt az udvar..., majd minden kezdődött előlről. És ami a legelszomoritóbb volt az egész napi szürkeségből, fekete felhőkből, hogy... fél hatkor mikor kinéztem az égre, mert már feltűnően régóta sütött a nap, hát egy szem felhő sem volt se közel, se távol. Király! Estére elmentek a felhők!
Közben háromszor még ki is merészkedtünk..., de nem igen tetszett neked ez az időjárás, no és persze nekem se igazán.
Pedig számtalan program is lett volna a mai napon a környéken..., ám mi itthon maradtunk, és jókat szórakoztunk.
Apuci motorversenyen volt, és jól sikerült a programja. 511-es rajtszámmal a 43. lett. :) :) Sajni lehetett volna jobb is, ám az olajtartája kilukadt, igy kényszerű javitásra kényszerült. Én azért örülök az eredményének.
Te ma megtanultál hivatalosan is le-fel-ülést "végrehajtani", aminek nagyon örültünk. Holnaptól együtt végezhetjük hála. Már alig vártam.
Csanádka tegnap egy ici pici kicsi katicabogárkát talált a dobozkájában a nagy autók között. Mondta, hogy ezzel szeretne aludni. Igy is volt.
Reggel sem feledkezett meg róla, azaz felébredés után végig a kezecskéiben tartotta, majd öltözés után kérte, hogy had vihesse ma ezt az oviba.
Rendben.
Szakadó, mit szakadó zúduló eső volt reggel, és az új gumicsizmádban indultunk az oviba, kezedben a katicával. Épp a viztoronynál jártunk, amikor arról beszéltél, vagyis kérdeztél, hogy esőben hol vannak a katicák, a legyek és más repülő bogarak, amikor esik az eső?
Épp erre válaszolgattam, hogy ugye ilyenkor igyekeznek jó helyre elrejtőzni, hiszen a szárnyuk egyébként nagyon vizes lenne..., mire jött a következő kérdés
anyuci! és akkor a sziklakötő is elbújt a mai napon?
jót mosolyogtam, és persze magyaráztam tovább, de aztán ez a sziklakötő, vagyis szitakötő még napközben is sokszor eszembe jutott, és legalább egy dolog volt a mai napon, ami őszintén megmosolyogtatott. SZIKLAKÖTŐ...,
az ovihoz érve már a helyes szót tudta használni babócka, persze addig legalább 15x azért elmondogattuk.
Jó, hogy esett, és jó, hogy megtaláltad a katicát, hiszen igy alakulhatott ez a kis beszélgetésünk
Apuci szerdán a mi időnk szerint fél kilenckor indult otthonról, majd ért meg rövidke miskolci pihenője után másnap, azaz csütörtök nyolc órára. Nagyon vártad már, és türelmetlenül kérdezgettél fél hét utáni felébredésed után, hogy mikor érkezik már meg apuci??? Aztán... a nyitott előszobaajtó miatt meghallottuk, hogy csapódott az autó ajta... és mi siettünk kifelé apucihoz... :)
Aztán anyuci próbált, igyekezett pakolászni tovább, hogy mielőbb indulhassunk tovább..., de ez a mai napon nem ment nekem könnyen sajni..., de azért nagy nehezen csak elkészültem... és elindultunk végre fél tízkor.
Az idő nagyon meleg volt, mondhatni kánikula, de a lényeg, hogy legalább volt mivel eljutni Sopronba, és szerintem a kényelmi rész a meleget leszámítva nagyon jó volt, azaz én hátul nagyon kényelmesen elfértem. Már régen volt ilyen kényelmes jómagamnak hátul utazni, ugyanis a legtöbb autóban alig fér el a lábam a hosszúsága miatt, ami most nem jelentett gondot. Kényelmes volt a több, mint 5 órás út.
Babócka drága nehezen viselte ..., no nem az utazást, mert azzal nem volt gond, hanem a MÉG NEM ÉRKEZTÜNK MEG A FÜRDŐBE perceket. Tanulság számomra, hogy ilyen hosszú útra nem a legjobb szervezni Neked még utat, azaz utazást.
Odafelé azért megálltunk egy rövid pihenő erejéig, és egy igen finom fácánlevest ettünk mindhárman.
A kánikulából megérkeztünk ((apuci kedvéért külön rögrzítem)) a MASSZÍV felhővel beborított térségbe, ahol majdnem fekete felhő várt a szállásunk http://www.hotelsaphir.hu/index/ felett is. Bánatos voltam kicsit, de vigasztalt a tudat, hogy benn a szállodában van lehetőség pancsolni babának. Így is volt. Bebújtunk a jacuzzy-ba és végre pancsolhatott baba kedvére. Aztán a nagy borulásból hamar előkerült a napocska, és még fürödtünk is a strandon, persze csak finoman. Értem ez alatt azt, hogy mi ekkor még nem próbáltuk ki a nagy csúszdát a nagy gumikkal. Kicsi idő után azért visszaszivárogtunk a melegebb vízbe babával, ugyanis mondta, hogy fázik... ....
A soproni út jellemzői voltak: * pancsi hegyek, gomb nyomkodás, dumahegyek, * sűrű lifthasználat * motoros közlekedés, olykor hajmeresztő száguldás anyuci "örömére" * szaunázás, gőzölés * úszkálás * rengeteg alvás, íííírom még1x, hogy rengeteg... alvás * csend és nyugalom * reggeliző gépek használata... nyomkodása a gomboknak * ellazulás * kényeztető masszázs * főleg Csanádka részéről ismerkedés a szálloda többi lakóival, egyikkel-másikkal barátkozós megnyilvánulások * kísérlet Sopron megnézésére :) egybekötve egy jó késői ebéddel- korai vacsival, és kicsi pincértanonckodással :) .
E legutolsó momentumról jut eszembe, hogy a mellettönk lévő asztalnál biciklis osztrák turisták voltak legalább tízen, akik befejezve a hamijukat, indultak el.... akikhez Te a legnagyobb természetességgel mentél oda, és magyaráztál mindenféle dolgot nekik----- akik nem értettek egy szót sem abból, amit mondtál, de ez téged láthatóan nem zavart...., és mentél velük kifelé a kerthelyiségből.... érdeklődve a biciklijük után... hogy hol vannak azok letéve. A legkevésébé sem zavart..., hogy nem értettétek egymást, azaz eltávolodva tőlünk, már nem hallottam, hogy jelentett-e ez további gondot esetleg.
És a fentiekhez néhány fotó emlékül:
Megérkeztünk! Hurrá!!! Íme a szobánk... az első pillanatok...
Kikukk a strandra a teraszunkról! Szándékosan erre az oldalra kértem a szállásunkat, hogy babócka nézhesse a fürdőzőket :) Jó ötlet volt.
Aztán később a strandfelől kukk a sarokban lévő teraszunkra.
Aztán feltartóztathatatlanul beindult a PAAANCSIIII!!!!!
Hol itt, ahol végre lehetett a gombokat nyomkodni, hogy a többi helyen :)
Másnap délután azért volt egy kis pihenő délután a sok sok pancsi után....
A szálloda játszórészben is sok időt töltöttél...
De persze a fő program a pancsi és a gombok nyomkodása volt ám :)
Szombaton végre egy kis séta is belefért a "feszített" programunkba. Sajni a hires-neves tűztoronyba nem tudtunk felmászni, ugyanis épp felújították. A kis séta után pisikélned kellett, így az apuci által menetközben kikukkolt kerthelyiségbe a GRABEN-be beültünk, ahol nagyon fínomakat ettünk, és jót szórakoztál a pincérekkel és a német biciklis túristákkal :) :) Igaz aztán eleredt az eső, de még előtte készültek, ill. készítetted ezeket a fényképeket.
A Tűztorony, ahová nem tudtunk bejutni.
A fent említett motorok közül csak kettő :-)
Az étterem kerthelyiségében. Nagyon szép volt, és rendkívül finoman/t főztek.
aholis... Bandi elővette a régi, ám működőképes babettáját Csanádka nagy örömére, és aztán ettől a perctől nem volt megállás... egyfolytában motoroztak. Hűűű! Annyira élvezted :) és aztán Kata is elkészült a grillezett finomságokkal.
A lényeg, hogy jól sikerült délután volt. Köszönjük a meghívást. Timi és anyuci lemaradtak a fotókról, de jelen voltunk. :)
Pali bátyjával és Mátéval Putnokon voltatok délelőtt, majd hazafelé jött a hir, hogy elvisznek a tűzoltóságra, ugyanis Szent Flórián napja van, aki a tűzoltók szentje. Jól érezted magad. :) és rettenetesen elfáradtál. :)
Az idő kellemes volt, és hála a bob is működött. Sajnos Máté nem mert felülni rá, de Pali bátyja kipróbálta, mi pedig egyenesen száguldoztunk...! Már nagyon belejöttél, és rendkívül élvezed is.
MAMIkád és anyukám ezen a lapon lenne 72. éves. Voltam kinn ma a temetőben, és nagyon szép virágcsokrot vittem Neki. Addig Pali bátyja vigyázott rád itthon, ugyanis nem szerettelek volna kivinni a temetőbe... még...! :( Nagyon örülök,hogy megkérdeztem apucit, hogy milyen virágot vigyek?! Nem tudtam eldönteni, aztán apuci adott tanácsot, és annak megfelelően csináltattam egy szép csokrot. ....................................................
Az esti fürdésnél valahogyan mindig előjön, hogy nagyon hiányzik mamika, apuci. Az, hogy a mamikával milyen jókat éptettek... garázst, és játszottak, és ... minden....!
Így volt ez tegnap is.
Nagyon elkezdett sírni babócka, és a szokásos... megnyugtató szavaim sem hatottak, sőt!!!.... inkább jómagam is abba a nagyon elkeseredő, majd kisvártatva síró hangulatba kerültem, mint Csanádka. Megígértem, hogy ma majd építünk mi is garázst.............................., de sajnos mindezt én is sírva........, nem voltam képes leplezni saját fájdalmamat sem :( .
Ettől viszont Csanádka megijjedt, és kérte ne sírjak..., ő is abbahagyja..., viszont nem igen ment könnyen..., mert ilyenkor aztán a fejemben lévő gondolatok, mintha felszabadulnának, és kitörnének..., és sírtam, sírtam....
aztán Csanádka tovább kérte, hogy ne sírjak, sőt nagy hüppögések közepette, abba is hagyta a sírást....
én is megpróbáltam, majd mikor már kezdett sikerülni...
babócka azt mondta, hogy....
anyucika! ha nem hagyod abba...., akkor
én is sírva SZAKADOK !
na! persze ettől elnevettem magam, és megbeszéltük, hogy ott a sor végén nem szakadok, hanem fakadok szó az, amit mondani szoktunk. :)
Sírás, majd hirtelen váltással nevetés lett....
de azért a lelkemben ott maradt mindaz amiért sírtam........
Kicsi drága.... érzékeny tündérmazsolám. Aztán még labdáztunk... és mentünk aludni...., de építeni nem akart most Csanádka, hiába is beszéltünk róla...
Én pedig soká soká nem tudtam elaludni.... csak zakatol az agyam...., minden nap lefekvéskor félek a másnaptól, hogy hogy éljük túl, hogy hogy oldom meg a problémákat a gondokat... és
olyan, de olyan fáradtan ébredek, mint aki legalább egész éjjel futott....., ugyanis felületesen, fél-éber állapotban alszom, amiben pihenni nem igen lehet.
hogy meddig birom fizikailag, ill. lelkileg magam előtt tolni a problémákat.... nem tudom....
de érzem... nem sokáig... meg előbb utóbb össze fognak csapni a fejem fölött a hullámok, és maguk alá tepernek....
Csanádkával dolgoztunk, nagyon keményen dolgoztunk ezen a bizonyos hétvégén.
Átrendeztük a nappalit. Már jó ideje terveztem, de nem mertem nekiállni, ugyanis féltem, hogy nem fogom bírni az átpakolandókat, azaz megfájdul majd a derekam. Segitségem... meg ugyen.... .... :(
Mivel azonban az elmúlt hónapok kapuemelgetései már igencsak megviselték a derekam, azaz fájt... rendesen, így a "letojom" elven gondoltam.... átpakolom, mert ettől már nem sokkal lehet rosszabb... :(
Csanádka irtó nagy segítségemre volt. Nagyon dolgozott velem.... porszívózott, rámolta a dolgokat, tolta az ágyat..... szóval ...... nagyon nagy segítségemre volt, mert azt éreztem végig akarja velem ezt a rendezést... nem nyűg neki, tetszik, hogy majd szép lesz, majd jó lesz, és a végén lerakhatjuk a szőnyeget is. Azt is engedtem, hogy mindkét szőnyeget ő tekerhesse ki, amit nagy örömmel végzett.
Nagyon elfáradtunk mindketten...
Közben jómagam pihenésképpen olykor olykor vasaltam egy-egy adagot, és addig legalább ültem, és haladtam is a rengeteg vasalandóval.
Aztán szombaton délutánra elpakolásztuk a dolgokat és Csanádka teljesen elpilledt a sok munkától, ugyanis én még itt benn a szobában pakoltam, mikor ő kiment tv-t nézni... eltelt 10-15 perc, és mentem ki, hogy mi megy a tv-ben. Ekkor láttam, hogy kisvakond a tv-ben, Csanádka pedig ágyán félig fenn, félig lelógő lábbal ...., de ELALUDT!!!!
Ekkor kb. nem sokkal múlhatott 5 óra... aztán aludt másnapig két apró szösszenetnyi megébredéssel... Egyszer pisikélnie kellett, majd utána a franciaágyon aludt tovább, majd fél kilenc körül én fogtam fel, és tettem a helyére a kiságyba, illetve adtam neki egy kisüveg kakaót. Ezt követően szerencsére reggel 6 óráig aludt... :) a legtermészetesebb, hogy ilyenkor egy fürdés kedvéért semmiképpen nem ébreszteném fel.
És íme a szoba..., amit annak kapcsán fotóztam le, hogy hétfőn vásároltunk a tescoban, és kapott baba egy labdát, amit két ragacsos kézre tehető tappancs segítségével kaphatunk el... és szóval ezzel nagy mókákat játszottunk...., kacagás volt a köbön, és aztán bukfenc.... vigyázz, kész, tűz, rajt... játék hegyek....
és ezt fotóztam le.....
jó móka volt nagyon.... és nagyon élvezem a szép szőnyeget, a finom vastagságát!!!!
ÉS LEGJOBBAN AZT, HOGY CSANÁDKA TE EZEN FEKHETSZ NYUGODTAN......
A NAGY VIHÁNCKA VÉGÉN MÁR LEKERÜLT A PÓLÓ is RÓLAD, HISZEN NAGYON KIMELEGEDTÉL!
és...... olyan szép kisfiam van....:) olyan imádnivaló mosollyal.... :)
és ahogy mondogatja, hogy
......... szeretlek anyuci, kicsi anyuci........
:)))))))))) hát... nem tudom betelni vele.... :)))))))))))
Előre írom, hogy mostanság igen kevés fényképet készítettem..., ám amiket igen, azokat azért most itt felteszem, bár a befagyott csónakázó tavon készült képek még a telefonomon vannak...
majd pótolom...
Lent kezdődik a januárral az elmaradt bejegyzések sora.
Február 22.
Csanádka önmaga építette először mama nélkül a nagyon szeretett garázst (miközben én figyeltem, ugyanis erre példa azóta, hogy mama kórházba került, ill. meghalt, még nem volt . Egyébként ez az Ő kettejük külön, és csak együtt játszott játéka volt...).
A végén megjegyezte, hogy... anyucika....! mamika nélkül építettem, és felhasználtam minden kockát... és telepakoltam mindenféle autóval!
Sajnálom, hogy mamika már nem tud velem építeni ezután.... :( :(
Február 21.
Mamika fényképe az egy szál rózsával és gyertyával, amit a temetése utáni megemlékezésre került a szobába, és nagyon sokáig nem is nyúltunk hozzá..., aztán Csanádka mondta, hogy rendezzük kicsit át ... !
Jelmez = Kisjaguár a Dóra és Diego meséből.... (Jolika néni varrta, anyuci vette az anyagot, és Csanádka pedig nagyon boldog volt... miközben a tudatalattimban folyton mamika járt az eszembe, hogy..... hogy lehet a kórházban!?!?!)
A lábra kötött lufival való játék.
Jó móka volt a kis lurkóknak.
CSILLA néni..., akit csanádka megkülönböztetett figyelemmel szeret...!!! És itt látszik egyedül, hogy volt ám a jelmezhez az arcára is maszk, de azt nem szerette, így az a kezemben volt aztán végig.
Csanádka és Márkocska bábozhattak a pulikutyusokkal...
nagyon aranyosak voltak, és sajni csak ez a kép sikerült...
Más csoportokba is ellátogattak, bemutatták a jelmezeiket és énekeltek, velseltek.
Január 29.
A SZÓNYEGÜNK!!! Végre nyugodtan hempergőzhet Csanádka...
és nem kell ziziskednie anyucinak, hogy felfázik...
(és persze emellett még szép is... - Palkó és Ari karácsonyi ajándéka konvertálódott ilyen formában át a parkettára).
Január 23.
Apuci januárban is volt már itt egyszer (igaz nagyon sok idő után...., nagyon sok után....),
amikor is... alig készült fénykép...!
Mamánál is voltunk többször benn a kórházban, ahol még értette amit babócka és apuci is mondtak....!
Persze ott nem is akartam, és nem csináltunk képet, legmélyebben és legőszintébben tiszteletben tartva anyukám érzéseit!
Hetek óta halogatom, aztán elkezdtem..., de egy bizonyos résznél képtelen voltam/vagyok továbbjutni :(
Most úgy határoztam, hogy egyszer ... talán majd sort tudok keriteni a fájdalmas rész pótlására, mert valóban szeretném, hogy ne feledjük el..., most mégis átlépek időben ezen a bejegyzésen... és majd egyszer visszatérek...
Vissza fogok térni...
Most viszont az elmúlt hetekről álljon itt néhány további bejegyzés.
Ahol gyerekkoromban mindig is szánkóztam..., nos!!! Kivittelek ma kisfiam oda, és szupereket csúsztunk... az újév első napja kora délutánján. :) :) NAGGGYOOON JÓ VOLT!!! Az elején még nem kameráztam, amit nagyon sajnálok, mert akkorákat sinkongattál, ujjongtál, hogy könnyesre nevettem magam. :)
